A napóleoni időkben a Habsburg Birodalom és Oroszország viszonya sűrűn, olykor esztendőnként változott. 1795-ben Pál cár még Ausztriával és Poroszországgal közösen hajtotta végre Lengyelország harmadik felosztását, de távol tartotta magát a forradalmi Franciaország elleni osztrák-porosz-angol koalíciótól. Amikor rádöbbent, hogy a távoli forradalom eseményei az ő trónját is megingathatják, 1798-ban kilépett addigi semlegességéből és csatlakozott e három hatalom szövetségéhez.

Ennek jegyében egy évvel később, 1799 februárjában I. Ferenc császár-király és öccse, József főherceg leánykérőbe ment I. Pál cárhoz. Még ugyanebben az esztendőben Szuvorovnak - annak a Szuvorovnak, akit Pál cár éppen az udvarában tartózkodó József nádor személyes kérésére állított csapatai élére - vezérlete alatt orosz expedíciós sereg harcolt Felső-Olaszországban és Svájcban Ausztria szövetségeseként Franciaország ellen.

Ebben a rövid történelmi közjátékban - hiszen I. Pál cár hamarosan, éppen az osztrák állam- és hadvezetés önzése, a Szuvorov vezérlete alatt harcoló sereg irányában tanúsított sértő és méltánytalan magatartása miatt kilépett a koalícióból (hogy aztán utóda ismét visszalépjen abba) - szükségesnek mutatkozott a Romanov-Habsburg szövetség ünnepélyes megpecsételése és egyben demonstrálása. Ezt a célt szolgálta Ferenc császár-király öccsének, József nádornak és Pál cár lányának, Alexandra Pavlovna nagyhercegnőnek politikai megfontolásból tervezett, végül is igen harmonikusnak bizonyult, tragikusan rövid tartalmú házassága, melynek csak a cár-lány halála vetett véget.

1798-ban - éppen, mikor Itáliában és Bécsben a hangulat a franciák ellen ismét kiélesedett, Pál cár a szenvedély egyoldalúságával annak a rögeszmének élt, hogy engesztelhetetlen gyűlöletet táplált Napóleon ellen, amiért egyiptomi útja alkalmával a máltai lovagokat oly váratlanul megrohanta (1798. december 16-ától ugyanis Pál cár volt a máltai lovagrend nagymestere). Pál cár ingatag jellemét és kiszámíthatatlan szeszélyét Bécsben csak a családi kapcsolat kötelékével vélték ellensúlyozhatónak. A házasságot illetően Károly és József főhercegek jöttek számításba. A nádor azonban egyénileg alkalmasabb volt a kitűzött feladat megoldására. Az ő nyílt, őszinte jelleme, gyengédsége és tapintata alkalmasabb volt I. Pál cár gyanújának eloszlatására, az esetleg felmerült súrlódások elsimítására, mint Károly főherceg zárkózott, pesszimizmusra hajló, kevésbé hajlékony természete. A még csak 15 éves menyasszonyhoz a nádor korban is jobban illett, mint a nálánál 13 évvel idősebb Károly főherceg.

A kiszemelt menyasszony Alexandra Pavlovna, I. Pál (1796-1801-ig) orosz cárnak és feleségének, Zsófia Dorottya (orosz nevén Mária Feodorovna) württembergi hercegnőnek legidősebb lánya, apai ágon II. Katalin cárnő unokája volt. Alexandra 1783. augusztus 21-én - orosz időszámítás szerint 9-én - született Pétervárott. Négy fiútestvére volt: Sándor, aki később (1801-1825-ig) I. Sándor néven cár lett; Konstantin nagyherceg, aki lemondott örökösödési jogáról; Miklós, aki később (1825-1855-ig) szintén cár volt és Mihály nagyherceg. Négy kisebb leánytestvére: Mária, Katalin, Helena és Anna névre hallgatott.

Mária Pavlovna 1804. augusztus 3-án kelt egybe Károly Frigyes koronaherceggel, aki 1828-ban lett nagyherceg. Férje halála után Vilmos Frigyes Orániai herceg és koronaörökös felesége lett, akit 1840-ben választottak Holland királlyá. Mária 1849-ben ismét megözvegyült és még tíz évet élt egyedül.

Katalin Pavlovna 1788. május 21-én született. Kezét I. Napóleon kérte meg Mária Lujza osztrák hercegnővel kötött házassága előtt. Ezt a házasságot akkori szövetségese, I. Sándor közbenjárása ellenére a cárné ellenezte és meg is hiúsította. Katalin 1809. április 30-án György Holstein-Oldenburgi herceggel kelt egybe. A herceg 1812-ben bekövetkezett halála után 1816-ban a kormányzó I. Vilmos Württembergi király vette feleségül. 1819. január 19-én hunyt el.

Helena Pavlovna nagyhercegnő 1799-ben Frigyes Lajos Mecklenburgi-Schwerini örökös herceggel kelt egybe, de korán, 1803. szeptember 24-én elhunyt. Anna Pavlovna - aki 1795-ben született - II. Vilmos holland király felesége lett és 1865-ben halt meg.

Alexandra Pavlovnának már 1796-ban királyi korona kínálkozott. A nagyhercegnőt zsenge gyermekkora óta a svéd király hitvesének nevelték. Még II. Katalin cárnőnek volt kedvenc gondolata, hogy ezzel a házassággal nyerje meg a még kiskorú IV. Gusztávot az orosz politikának, és így Svédországot a cári politikai szolgálatába hajtja. 1796-ban szinte kierőszakolta a gyermekkirály látogatását, aki Haga grófja néven érkezett Pétervárra. Kitűzték az eljegyzés napját, az udvar felvonult, amikor az önérzetes IV. Gusztáv a kezét megkötő politikai feltételek miatt - amelyeket a házassági szerződésbe foglaltak - visszalépett, mivel Svédország törvényei az evangélikus vallásra való áttérést követelték meg - ezt pedig az orosz cári udvar utasította vissza.

Ámbár csak decemberben gondoltak arra, hogy a nádor képét jövendőbeli menyasszonya számára lefessék, a nagyhercegnő bizonyára már ismerte a nádor valamelyik képét, és úgy látszik, Pétervárott is vonzódtak feléje. December elején Ferenc császár úgy határozott, hogy öccsét Pétervárra küldi. A szokásos előjegyezkedések után a főherceg 1799. január 21-én Auersperg herceg táborszernagy, Grünne gróf és Kolonics kamarások kíséretében elindult Pétervárra, ahova "Burgau gróf" álnéven március 2-án - a görögkeleti naptár szerint február 19-én - meg is érkezett.

Pál cár a legnagyobb előzékenységgel fogadta a nádort. A határon Therespolban egy Korzakov nevű törzstiszt, Rosennában Tolsztoj gróf, a cár főszárnysegédje üdvözölte és vette át a további úti diszpozíciókat. A cár, aki időközben ismét az elkedvetlenedés jeleit mutatta Ausztriával szemben, bizalmatlanságát és ferdeségeit levetkőzve, egészen "fölolvadt" a főherceg fogadtatásában.

Már az első bemutatkozás is a legmelegebb formák között zajlott le. Pál cár megölelte vendégét és bemutatta jelen levő fiainak, majd mindjárt a politikára terelte a szót. A cár dolgozószobájából ezután átmentek a cárné lakosztályába, ahol együtt voltak a hercegnők. Az ő kedves környezetükben a nádor még jobban érezte magát. Az ebéd, a délutáni látogatások a cári család egyes tagjainál, az esti táncmulatság és a vacsora a legcsaládiasabb hangulatban folyt le.

Ami a főherceg lelkét legjobban megragadta, kiszemelt menyasszonyának, Alexandra nagyhercegnőnek szelíd bája volt. Alexandra Pavlovna szüleinek féltve őrzött, legkedvesebb kincse volt, akinek ifjú lénye, tartózkodó szerénysége találkozásuk első pillanatától valósággal megigézte a nádornak még lányos ártatlanságú kedélyét. Meglátva Alexandrát, József nádor bátyjának, Ferenc császárnak 1799. február 23-án kelt levelében így emlékezett meg róla: "Nem hálálhatom meg kellően Felséged kegyességét, hogy őt jelölte ki számomra élettársul és meg vagyok győződve, hogy e házassággal családi boldogságom egész életemre biztosítva van." Majd ugyanő így jellemezte Alexandrát: "Alexandra nagyhercegnő magas, jó termetű, igen szép leány, emellett még okos és tehetséges is."

A diplomaták alig győzték dicsérni a főherceg engedelmességét Ferenc császár iránt. Ők csak engedelmességet láttak abban a tőlük is sürgetett sietségben, amellyel a fejedelmi kérő érzelmeit megnyilvánította. Világpolitikai terveik szövögetésében nem láttak egyéni érzelmeket. A főherceg azonban valóban megszerette Alexandrát. De nem kevésbé szította fel a nádor a cári család legmélyebb érzelmeit is. A harmónia, amely az ifjú lelkek között fonódott, nagy hatással volt a cári párra, mert Alexandra nagyhercegnőt mindketten nagyon szerették. Az elmúlt kínos helyzet - melybe II. Katalin erőszakossága a gyermek nagyhercegnőt juttatta a svéd királlyal - még fokozta szüleinek szeretetét és figyelmét iránta. Minthogy a sors egyiküket sem kényeztette el, annál inkább örültek most leányuk őszinte boldogságának.

A nádor 1799. február 22-én Alexandra nagyhercegnő jelenlétében formálisan megkérte a nagyhercegnő kezét és megnyerte kötendő frigyükhöz a szülők áldását. Az eljegyzéskor Alexandra díszmagyar ruhát viselt. Ez az ünnepélyes esemény az ún. "gyémántkamrában" orosz szertartások szerint ment végbe. A templomi szertartásokat a kazáni érsek végezte, a császári gyóntató és az udvari kápolna sacelláriusa közreműködése mellett; a jegygyűrűket pedig maga a cár váltotta.

Ha a nagy sietség gyanút is keltett volna a cári udvarban, eloszlatta volna azt a nádor palástolatlan meghatottsága és pillanatnyi elérzékenyülése, mely a cárt meggyőzte, hogy itt nem politikai játékról van szó József nádor e pillanattól a Pétervárri udvar szeretettel övezett tagja lett. A cár néhány nap múlva egy katonai parádé alkalmával - szokatlan közlékenységgel - már a népnek úgy mutatta be az inkognitóban ott tartózkodó főherceget, mint jövendőbeli vejét. Különösen a cárné örült a frigynek, mert neki sok megaláztatásban volt része az udvar részéről. József személye szokatlan derűt és melegséget árasztott a cári udvarban.

A cár közben elidegenedett az osztrákoktól. Ennek egyik oka volt, hogy a bécsi udvar ódzkodott attól, hogy a cárt a máltai rend nagymesteri tisztébe visszahelyezzék. A cár viszont semmi erélyt nem látott az osztrákok Napóleon elleni politikájában, így nem is segítette az osztrákokat a franciák ellen. József nádor közben a cári udvarban több diplomáciai ügyet is elintézett. Megszerezte a cár hozzájárulását, hogy a császár Szuvorovot, a különc tábornokot tegye az Itáliába vezetendő csapat élére. Elérte, hogy Pál cár nem hívta vissza Bécsből Razumovszkij tábornokot - nagykövetét -, akit Ferenc császár igen megszeretett. A cár azt szerette volna, ha József nádor veszi át Károly főherceg helyett az osztrák hadsereg vezetését, ami viszont ellenszenvet váltott ki a bécsi udvarban a nádor iránt.

A nádor március 20-án távozott Pétervárról Bécsbe. Alig érkezett a fővárosba, megindultak az intrikák. Ő maga már előbb is kifejezést adott idegenkedésének azzal a tervvel szemben, hogy Károly főherceg parancsnokságát vegye át. Tudta jól, hogy bátyja népszerű a seregben és hogy mellőzése rossz vért szül ettől az odiózus megoldástól. Thugut báró - a titkosrendőrség volt főnöke - viszont mindent megmozgatott Károly főherceg ellen és Bellegarde altábornaggyal együtt mindenáron meg akarták hiúsítani Károly főherceg haditervét. Ennek alapgondolata az egységes vezetés volt az összes harctereken. Végül is Károly megbuktatása nem sikerült. József nádor értesítette a cárt, hogy tervét nem tudta megvalósítani. Ferenc császár pedig ettől az időtől kezdve a nádor számos kérését nem teljesítette.

József főherceg május 13-án ismét elfoglalta hivatalát Budán és a következő hónapokban az ország kormányzata élén találjuk. Budáról intézi az orosz csapatok átvonulásának ügyeit, az újoncozást, foglalkozik a Sárvíz szabályozásával, a Ferenc-csatorna építésével, de közben készül a házasságra. Sürgeti az uralkodót, hogy nevezzen ki jövendőbelije mellé főudvarmesternőt. Tárgyal a nagyhercegnő kelengyéje elhozatala miatt, és a királyi palota lakosztályait átrendezteti. Közben keserűség töltötte el; érzi, hogy harctéri szolgálatának meghiúsulása után nincs ok, amellyel az orosz udvarból való korai távozását indokolni lehetne. Siettetni kezdi esküvőjének napját, de Ferenc császár az ilyen irányú leveleire semmit sem válaszol.

1799. augusztus 16-án a császárnak írt levelében előadta, hogy Budára érkezése óta immár három hónap telt el, amely idő alatt több ízben felterjesztett és utasításokat kért, de választ és határozatot nem kapott. Mindenekelőtt esküvője időpontjának kitűzését kérte. Augusztus 19-én a császár válaszolt. Bécsbe hívta József főherceget, aki itt tudta meg, hogy esküvője eredeti tervét megváltoztatták, és ismét ki akarják küldeni Pétervárra. A bécsi esküvő gondolatát elvetették.

Pétervárról közben rossz hírek érkeztek; a cár hangulatának megváltozásáról számoltak be. Az ellentétek elsimítása ügyében a nádornak minden ellenkezése ellenére szeptember 22-én újra útra kellett kelnie. Pétervárott csak néhány nappal előbb értesültek érkezéséről, ezért újra inkognitóban kellett utaznia. A cári család ebben az időben a Pétervártól mintegy 45 km-nyire fekvő Gacsinán tartózkodott. Lázas sietséggel indult meg a munka, hogy ott a nádor részére külön lakosztályt rendezzenek be. Igaz ugyan, hogy az osztrák-orosz kapcsolatok folyamatosan romlottak, de ezek alig hatottak a cári család életére. Futárt küldtek a nádor elé azzal az üzenettel, hogy egyenesen Gacsinában várják. Pál cár József nádorral megkülönböztetett szeretettel bánt, de a vele együtt érkezett Württembergi herceget és Dietrichstein grófot nem fogadta.

Bécsből - még a nádor indulása előtt - azt az utasítást küldték a nádornak Ludwig Cobenzl gróffal, hogy a görögös rítusú esküvői szertartást előzze meg a római katolikus szertartás, pedig nagyon jól tudták, hogy Alexandra nagyhercegnőnek a svéd királlyal tervezett házasságát milyen durva módon borította fel az orosz udvar makacssága a felekezeti kérdésben. Bécsben még ennél is továbbmentek: azt kívánták, hogy római katolikus szertartás szerint a Habsburg Monarchia egy főpapja adja össze a jegyeseket. Erre a célra a lembergi érseket szemelték ki. Bécs ezzel akarta a nádor házasságát meghiúsítani.

Az esküvőre a nádor - a cárné testvére, Ferdinánd Württembergi herceg, a fentebb már említett Burgau gróf, Kolonics kamarás, valamint Amadé gróf (egy lovassági kapitány) és hat magyar testőr kíséretében - október 15-én érkezett meg. Az esküvő napját 1799. október 30-ra tűzték ki. Az a bizalmas őszinteség, amellyel a nádor és a cárné egymás iránt viseltettek, arra indította a főherceget, hogy hat nappal az esküvő előtt megvallja a cárnénak, hogy a császár utasítása értelmében a katolikus rítus szerint csak az örökös tartományok valamely főpapja adhatja őket össze. A tényt nem merték elmondani a cárnak. Futárokat indítottak a lembergi érsek elé, hogy megérkezését siettessék; október 26-án meg is érkezett. A cár azt is rossz néven vette, hogy József nádor az esküvő elhalasztása mellett volt, így Cobenzl gróf nem merte tovább erőltetni, hogy a katolikus rítusú esketést a görög-keleti szertartás elé tegyék. Cobenzl révén a nádor is elfogadta az orosz udvar ceremóniatervét azzal a kikötéssel, hogy a cár kötelezvényt ad, amelyben elismeri ezen a téren a viszonosság elvét. Ehhez a cár hozzá is járult.

Az esküvő előtti nap a nádor előzetes bejelentés nélkül bement a cárhoz és - fél órát - igen hasznosan politikáról beszélgettek.

A nász napján - 1799. október 30-án - a cár Szent András-renddel ékesítette fel a nádort, amelyet bevett szokás szerint a cári család minden tagja viselt. Panin pedig tárgyalásokat kezdett Cobenzllel a két ország politikai viszonyának megjavításáról. Bécs nem ismerte el, hogy Oroszország Ausztriát igen nehéz helyzetében segítette, sőt állandóan szemrehányásokat tett neki. Ennek eredményeként egyre ridegebb lett a nádorhoz, bár Józsefnek többször is kijelentette, hogy őrá személyesen nem haragszik. Cobenzl követtel szemben viszont éreztette neheztelését. Mindezek ellenére Gacsinán, a cári kastély kápolnájában megtartották a fényes esküvőt. Az ünnepélyen a cári család, a miniszterek, az udvari személyzet, valamint a küldöttek és a követek voltak jelen. Az esküvőt először a cári kápolnában görögkeleti szertartás szerint, azután pedig a lovagteremben - az ez alkalomra készített és fölszentelt oltár előtt - a Ferenc császár által megbízott Lembergi érsek, Kitki Kajetán a római katolikus szertartás szerint tartotta meg. A házassági szerződés főbb pontjai a következők voltak: "Mi, II. Ferenc, Isten kegyelméből római császár... magyar király stb. Jelen sorok által váljék köztudomásúvá, hogy a mi őszinte barátunk és szövetségesünk: Őfelsége a minden oroszok cárja, elfogadta József királyi főherceg, magyar nádor, a mi kedves öcsénk által hozzá intézett óhajtásunkat, hogy a minden oroszok cárjának, a nevezett felségnek leányával: Alexandra Pavlovna nagyhercegnő ő császári fenségével házassági kötelékre lépjen. Nagy megnyugvásunkra szolgál úgy rangja, mint személyes tulajdonságaival kiváló hercegnővel való frigyre lépés, mert ez egyesülésből mind a két szerető hitestársra boldogság áramlik, nem is szólva arról, hogy ez az új kötelék még csak megszilárdítja azt a kapcsolatot, mely udvaraink és államaink között már eddig is fennállott."

A II. pont így szól: "Őfelsége a minden oroszok cárja nagyon kedves leányának, Alexandra Pavlovnának e házasság alkalmából egymillió rubelnyi hozományt utalványoz, mint azt az orosz birodalom alaptörvényei a cár minden leánya számára megállapítják."

IV. pont: "József nádor kir. főherceg őfensége kötelezi magát, hogy Alexandra Pavlovna nagyhercegnő őfenségének, jövendő feleségének a házassági ünnepség után való nap ötvenezer forintnyi összeget tesz le; ennek az összegnek 5 százalékos kamatnyi jövedelmét egészen a tőkeösszeg lefizetéséig szerződésszerűen biztosítja leendő feleségének."

A házassági szerződés felett hosszú tárgyalás fejlődött ki. A cár ugyanis csak 500 000 rubelt fizetett ki a nádornak, a másik 500 000 rubel 5%-os kamatait a hitves kapta Pétervárról. Ezenkívül a cár évente 80 000 rubelt küldött leányának. Ennek ellenében Ferenc király is kötelezte magát, hogy "Wiederlagscapital" címén 500 000 forintot tesz le, melynek 5%-át szintén a nádor felesége kapja. Ezenkívül a fiatalasszony "Morgengabe" címén 50 000 forintot és "tűpénz" címen évenként 30 000 forintot kap.

A megállapodás értelmében a hozomány felét Alexandra halála után férje egész életében megkapta. Ezen összeg folyósítását csak a francia-osztrák háború ideje alatt szüneteltették, amikor Ausztria Oroszország ellen hadat viselt, de a béke megkötése után tovább folyósították.

Magáról a "mátkahozományról" is pontos adataink vannak. A főbb tételek a következők: 29 nagy- és 600 kisbriliáns ékszer, 7 db rubinköves ékszer, 2249 kis- és 493 nagygyöngyös ékszer, valamint még több drágakő, 92 db ezüsttálca, 19 db aranytál, valamint nagy számú ezüsttál és evőeszköz. Pontosan felsorolják a porcelán-, a kristály- és az üvegedényeket, sőt a csillárokat és a lámpákat is. A leltár 36 posztó, "sok selyem, velour és egyéb" ruhát sorol fel, továbbá 2 orosz és 2 nemzeti női öltözetet, 12 tucat inget meg a többi fehérneműt szám szerint.

Az ifjú pár 1799 végén utazott el Gacsináról. Elutazás előtt a templomba mentek; a cár alig akarta elengedni lányát. Hosszú és fárasztó út után 1800. január 2-án (Lestyán szerint 5-én) érkezett az ifjú pár Bécsbe, ahol Alexandra Pavlovnát kitüntető szívélyességgel és ünnepélyességgel fogadták. Négy héten át bálokat, hangversenyeket és színházi előadásokat rendeztek tiszteletére.

Az újságok január 7-től naponta beszámoltak a nádor és felesége tiszteletére rendezett mulatságokról. Mind közül legfényesebb a Schönbrunni udvari bál volt, ahol "a dámák majd közönségesen fejér köntösökben jelentek meg, többnyire drága patyolat, s az úgy nevezett krepp (finom fejér fátyol) ruhákban, melyekbe ezüstfonalak, s virágok igen kellemetesen voltak szőve. A ruhák szélei többnyire ezüst, s kedvesen ragyogó bojtokkal (Frantzen) voltak fel-ékesítve. Egy hónapos bécsi tartózkodás után a nádor és felesége hazaindult Budára. Útjuk Csun községen - "Sandorf vagy Zandorf, mely Moson vármegyében fekszik, a Duna jobb partján, kétmérföldnyire Posonon alul és a Komárom megyei Ácson keresztül vezetett Esztergomba. Első állomáshelyükön Szapáry József kamarás, Ácson Eszterházy János gróf vendégei voltak. Esztergomban Sándor grófnál szálltak meg, ahonnét másnap korán indultak, hogy délre Budára érkezzenek. A környező falvak lakossága jókor felsorakozott az út két oldalán és órákon át türelmesen várta a nádori pár érkezését.

Buda városának hivatalos fogadóbizottsága - Pest és Óbuda képviselőinek, a nemesi bandériumoknak, a polgárőrségnek, a vármegyei huszárok díszegységeinek, a Jász-Kun kerületek és Pest megye küldötteinek társaságában, a különböző vallású főpapokkal egyetemben - Óbuda határában várta a főhercegi párt. A rövid üdvözlő beszédek az "ország házában" (ma a Magyar Tudományos Akadémia várbeli, Országház utcai palotája) indult az immár népes menet, hogy ott újabb lelkesült beszédeket hallgasson. Újabb üdvözlések következtek a budai városháza előtt, majd huszárok sorfala között a nádor és hitvese behajtatott a palotába.

Február 2-án, a házaspár érkeztének másnapján - miután "el végeztetvén Nádor Ispánné Ő Csász. Herczegsége a maga kápolnájában az Isteni-tiszteletet" - Alexandra elé vonultak bemutatkozásra az udvarmesteri hivatal tagjai és ezzel a hivatalos ceremóniák véget is értek. Az ifjú pár a királyi palotában a részükre átalakított lakosztályban lakott. A következő egy év Alexandra számára az örömök forrása lehetett.

A nádori udvarban egymást követték az Alexandra kedvéért és általa rendezett lovasjátékok, hangversenyek, bálok, vadászatok, Margitszigeti szüreti mulatságok és a Buda környéki sétakocsikázások. Egy ilyen séta alkalmával ismerte és szerette meg Alexandra Ürömöt, amelyet József nádor meg is vásárolt számára és ahová nyaralókastélyt terveztek. Ide amikor előrehaladt terhessége miatt nyilvánosan kevesebbet szerepelt többször és szívesen kilátogatott.

Alexandra igen jószívű volt mindenkivel szemben. Így pl. mikor a pesti küldöttség nem tudott visszamenni a jégzajlás miatt a hajóhidat szét kellett szedni , Alexandra elrendelte, hogy költségén mindenkit gazdagon szállásoljanak el, míg a visszatérés baj nélkül megoldható. Feljegyezték róla, hogy a tót lakossággal nemegyszer orosz-szlovák nyelven beszélgetett.

A nádor hosszú ideig csak mérsékelten foglalkozott közügyekkel. A Várban egymást követték a fényes ünnepségek, amelyeken Alexandra legtöbbször magyaros ruhában jelent meg. A nagy zenei műveltségű fiatal nádornénak hamar megtetszett a pattogó ritmusú magyar zene és tánc. Ez a zene akkor még nem volt szokásos a Várban, de Alexandra kérésére egyre gyakrabban játszották.

A vidám természetű nádorné hamar megszerette új hazáját és közvetlensége, őszintesége miatt őt is mindenki megkedvelte. A köznép "magyar királynéként" emlegette. A bécsi udvar ezt nem nézte jó szemmel. Bécsben járván Alexandrának igen sok megaláztatásban volt része. Így pl.: már második bécsi tartózkodásuk idején nem a Hofburgban vagy a Schönbrunnban kaptak szállást, hanem az utóbbinak egy távoleső "kertészlakában" szállásolták el őket. Különösen Ferenc császár neje, Terézia és Thugut báró, a titkosrendőrség volt főnöke tett meg mindent, hogy Alexandra életét megkeserítsék.

1800. júniusában Alexandra másállapotba került; a terhesség elején semmi panasza nem volt. 1801. március 8-án reggel 8 órakor leánygyermeket hozott a világra. Az újszülött kislány pár órával a szülés után meghalt. E boldog és fiatal élet kettétörése megrendítette mindazokat, akik személyesen vagy hallomásból ismerték a nádornét. Március 17-én "az az örvendetes tudósítás érkezett ide (Bécsbe) Budáról, hogy Nádorispánné Ő császári Hertczegségének egészsége oly sokáig kínai és az édes magzatjának véletlen halálából eredet nagy szívbéli fájdalmai között is napról napra erősödik. A kisded Hertzeg Kis-Asszonynak temetése igen fényes és pompás volt. Születése esik nem Mártziusnak 7-dik, hanem 8-dik napjára: mivel éjfél után egy fertálykor négyre jött a világra."

Matricula Defunctorum ab anno 1787-1843. - Vaskos kötet a vízivárosi Plébániahivatal - egykori kapucinus - anyakönyvi hivatalában. Első kötetének 74. lapján a bejegyzés: Serenissima Principessa PAULINA, Archi Ducis Austriae ac Palatini Hungaricae Filia (1801. március 9.) - a mindössze egy órát élt kicsi leányt már holtan keresztelték a Paulina névre, a keresztelés és a temetés tényét a kapucinus atyák együtt rögzítették - a halotti anyakönyvben.

A fiatal anyát gyermeke halála nagyon megrendítette és "egészségi állapota napról napra rosszabbodott." Az orvosi jelentések szerint Alexandrának már a szülés előtt két nappal "lázas tünetei" voltak. Rosszulléte a következő napokban sem szűnt meg. A beteg anyát négy orvos is kezelte: két osztrák háziorvosa: Eberlinger és Zeller, valamint két konzultáns magyar orvos: Donhoffer Vincze József "tüdőgyógyász" és Glosius Sámuel pesti főorvos. Március 10-én az orvosok konzíliumot tartottak és "gasztrikus ideglázat" állapítottak meg. A beteg állapota a következő napokban rohamosan romlott, úgyhogy március 12.-től tífusz ellen kezelték. Ez az állapot egész napon át, tartott mígnem 16-án reggel "csöndben kilehelte lelkét."

Az orvosok ellentmondó diagnózisa szerint "a beteg reumás gasztrikus idegláza március 6-án kezdődött, mely a gyermekágyban szenvedett izgalmak és aggodalom, néhány diétahiba, a kevés testmozgás és a szülés lassú lefolyása következtében állott be. Ehhez 10-én még tejláz is járult." (Alcsúti főhercegi levéltár. Exhibita ad rem meam domesticam spectantia. A. 1799-1804. 1801. nov. 1. Domanovszky Sándor I. p. 254).

A hír ólomlábakon járt; mire a tudósítás Paulina haláláról Budáról Bécsbe érkezett, s kinyomtatva napvilágot látott, addigra a korábban egészségesnek mondott Alexandra is elhunyt, 1801. március 16-án. Március 17-én maga a nádor is Bécsbe utazott, "ő hozta a gyászos hírt, nem bírván a halottas palotában maradni."

Örömhír helyett gyászhír ment Pétervárra is. Nyolc napon belül kettő is. De leányának halálhíre már nem találta életben a zsarnok apát. 1801. március 22.-ről 23-ra virradó éjszaka az önkény ellen fellázadt magas rangú tisztek - nem lehetetlen, hogy a cár fiának tudtával - hálószobájában rövid küzdelem után megfojtották I. Pál cárt.

Amikor Mária cárnét a gyilkosságról értesíteni akarták, az álmából felriadva azt hitte, hogy leánya halálhírét hozzák. A szerencsétlen anya később ugyanegy levélben köszönte meg Ferenc császár részvétét férje és leánya halála fölött. "Midőn a hírt vivő testőr, Králitz István, az orosz határra érkezett, egy orosz futárral találkozott, ki Budára az orosz cár 24-én történt halálának hírét vitte.

Ferenc császár "bizonyos változtatásokkal" hathétig tartó udvari gyászt rendelt el. A változtatásokra a hercegnő görögkeleti vallása adott okot. Arra az időre, míg a hercegnőt születéséhez illő nagy pompával eltemethetik - vagy míg megszületik Bécsben a döntés, hová temethetik - az "úgynevezett Palatinális kertek egyik épületébe tétetődött le a Test.

Az orosz kápolnát külön a pravoszláv vallású Alexandra számára építették, a nagyhercegnővel együtt Budára érkezett gyóntatója, Andrej Szamborszkij szentelte fel 1800. április 6-án. Építésze, berendezője talán éppen az a Heppe Szaniszló volt, aki már korábban is dolgozott Budán, átalakítási munkákat végzett a királyi palotán.

A kápolna 1803-ra készen lett. Szeptember 12-én (mások szerint augusztus 20-án) szentelte fel Afanaszjevics Andrej Szamborszkij esperes. Berendezték a paplakot, a kántori lakást és minden előkészületet megtettek arra, hogy a "meg boldogultnak hideg tetemei" mielőbb végleges nyughelyére kerüljenek. Részletes tudósítást közölt az ünnepélyes szertartásról a Magyar Kurir 33. száma. "Palatinusunk ő kir. Fő Hertzegsége elfelejthetetlen életpárjának Alexandra Paulowna, Orosz Nagy Hertzeg Asszonynak hólt teste, ilyen czeremóniákkal tétetett bé a múlt hónap 30-dikán a Budától nem messze épült Ürömi kápolnába: A T. Kaputzinus Atyák Budán a magok klastromjukban összegyülekezvén, a holt test a T. Gvardján által az orosz papságnak általadatott s a fő hertzegi udvarnokok által a halottas szekérhez vitetett. A szekér előtt és körülötte Württenberg Regementje béli dragonyosok; utánna pedig a boldogultnak hajdani gyóntató papja T. Zámborszky András úr és egy orosz görög pap; az után udv. fő mester gr. Szapáry úr ő Excja, cs. kir. kamarás és a K. Helytartó Táblánál lévő tanátsos gr. Nádasdy, s cs. k. tanátsos és fő építő igazgató Heppe urak mentek, a kik mindnyájan egy 6 lovas hintóban ülvén, kísérték bizonyos számú hertzegi udvarnokokkal együtt Üröm felé a halottas szekeret. A helység határához érkezvén, itten fákjákkal fogadták az összegyülekezett lakosok a kísérőket, s a hólt testet a szekérről levétetvén, a hertzegi komornyikok által a kápolnába vitetett, a hol a szokott liturgiáknak elvégződése után, megszenteltetett, s a kriptába, nyugvó helyére lebocsáttatott."

Afanaszjevics Andrej Szamborszkij (1732-1815) esperest 1799-ben nevezték ki Alexandra udvari lelkészének. Alexandrával együtt érkezett Pétervárról és hozta magával a szükséges egyházi ruhákat, eszközöket és könyveket. Nagy műveltséggel rendelkezett; 16 évet töltött Angliában, hogy tanulmányozza a szigetország mezőgazdaságát. Kitűnően beszélt angolul, és brit feleséggel tért haza, a szabadelvű eszmék híveként. Magyarországon haladó személyekkel állt kapcsolatban, többek között Tessedik Sámuellel, aki önéletrajzában megemlékezik "Zámborszky András"-ról, "Nádorné őfenséges, Alexandra Pavlovna gyóntatójáról." Szamborszkij ötévi magyarországi tartózkodását követően írta meg emlékiratait. Ezekben rokonszenvvel emlegeti a magyarokat, és megértéssel beszél "Ausztriából való elszakadásra irányuló törekvéseiről." Feltételezhető, hogy Szamborszkij kapcsolatban állt Görög Demeterrel - a magyar irodalom kiváló szervezőjével, az első magyar nyelvű hírlap szerkesztőjével, a Magyar Hírmondó kiadójával -, akinek bizonyára ő hívta fel a figyelmét a Pétervárról érkezett és Budáról a császári városba tartó pétervári vendégre, Ivan Matvejevics Muravjov-Aposztol diplomatára. Szamborszkij kiadatlan feljegyzéseiből tudjuk, hogy Muravjov jelenlétében történt az ürömi kápolna alapkőletétele.

A Pétervárról érkezett diplomata kellemes tapasztalatokat szerzett Magyarországon. Nagyon magasztalja egész útjában a Lakosok által személyéhez mutatott ritka emberséget. Andrej Szamborszkij addig maradt Magyarországon, amíg Oroszországból az ürömi kápolna őrzésére utóda, Nyikoláj Musovszkij meg nem érkezett.

Alexandra Pavlovnát orosz származása miatt már életében bizonyos misztikum lengte körül; halálával ez még fokozódott. Sírja a környéken addig szokatlan módon különálló épületben volt, ahol meghatározott rend szerint orosz nyelvű liturgiákat tartottak, fejedelmi rokonai látogatták. Pétervárról szentképek, kegytárgyak érkeztek, különös jeleket tartalmazó arany-bőr kötéses könyvekkel telt meg a paplak. Nem kell csodálnunk tehát, ha nagy képzelőerőről tanúskodó írások jelentek meg Ürömről.

"A kápolna sötét épülete meghatja az embert. Belseje, mint a görög egyházaké, igen díszes. Van sok gazdag miseruhája, melyek arannyal s drága kövekkel gazdagon vannak kirakva. Az úrvacsora edények is művésziek. Az evangélium pedig igen nagy kincs magában véve is; drága kövekkel ékesített képecskék díszesítik a vert aranyból  készítetett táblákat.  A sírbolti lejárat a kápolnából nyílik; a sírbolt elég világos és téres, ennek közepén, az állvány fölött nyújtózkodó rézkoporsóba zárt, gazdagon aranyozott fakoporsóban nyugszik a holttetem. E sírbolt minden hét esztendőben egyszer mindenki számára nyitva áll, midőn a pazarlásig gazdag öltönyökbe burkolt holttetem is látható.

Ürömben József nádornak kis villája volt, ide költözött ki Alexandra szülése előtt szűkebb környezetével. "1801. március 16-án azután a nagyhercegnő elköltözött az árnyékvilágból, a gyermekágyi láz ölte meg. Hazai földben nyugszik mert a terület, ahol el van temetve orosz cári birtok, egy darab a végtelen orosz rónából. III. Sándor orosz cár vette meg ezt az ingatlant, amely telekkönyvileg még ma is a Romanov család tulajdona. A szerencsétlen Alexandrának a szegény magyar földön cári pompát, fejedelmi gazdagságot teremtettek, békében pihen a magyar földben, de orosz területen a Romanovok ideszakadt, tragikus sarjadéka. Keleti boltívek alatt, márványoszlopok, bíbortakarók között alussza örök álmát."

Nem kegyeletsértés, lássuk a valóságot. Üröm 1781-ig a budai Klarissza apácák birtoka volt, II. József rendelete nyomán a feloszlatott egyházi rendek javainak gondját viselő Vallásalap birtokába került. József nádor 1800-ban vásárolta. Az első telekkönyvi bejegyzés a régi ürömi telekkönyvekben 1867. november 5-én kelt. Az ingatlanokra vonatkozó tulajdoni bejegyzés: a 14.141 számú hagyatékátadó végzés szerint az ingatlan tulajdonosa teljes egészében József főherceg. A következő bejegyzés a tulajdoni lapon 1906. április 15. Mindkét ingatlan József Ágost főherceg (a nádor dédunokája) tulajdona. (A tulajdonképpeni lapon a továbbiakban változás 1945-ig nincs, akkor a helybéli termelőszövetkezet veszi gondjaiba, míg 1953-ban átveszi az Orosz Görögkeleti Egyház Lendvai utcai temploma.)

A birtoklapnak az a kitétele vezett félre, hogy orosz kápolnaként említették az ingatlant. Néhány lappal odébb, a telekkönyv teherlapján figyelemre méltó adatokat találtunk. "Kelt 1912. február 22-én 5474 sz. a. A zálogjog Hatmillió nyolcszázötvennyolcezer korona kölcsöntőke, ennek félévenként fizetendő 4 és 1/ százalékos kamatai és a lejárt és nem fizetett félévi részlet 3% (később javítva) 5% késedelmi kamatok, Húszezer korona költségbiztosíték erejéig és a kötelezvényekben és a hitelező bank alapszabályaiban foglalt kiváltságos jogok és feltételek erejéig az A 1-5. valamint az A 7. (stb.) sorszám alatt felvett ingatlanra és annak tartozékaira az osztrák-magyar bank javára bekebeleztetik. Ezt kölcsönszerződést a pénzügyi viszonyokhoz alkalmazkodva 1945-ig még kétszer megerősítik. Alexandra Pavlovna, a "Romanovok ideszakadt tragikus sarjadéka" egy minden tartozékaival együtt elzálogosított sírkápolnában pihent.

Az ürömi Szent Alexandra vértanúról elnevezett pravoszláv kápolna a mai Üröm község középső részén a domb tetején egy kert közepén áll. A kápolna kétféle homokkőből épült, egyes részei vörös márvánnyal díszítettek. Alaprajza téglalap; szélessége 7,6 méter, hossza 9,5 méter. A kápolnának három keskeny ablaka és egy ajtaja van a nyugati oldalon. A tetőzet rézzel borított; tornya keskeny, vékony és hosszú. A padozat vöröses szürke. A kápolnában négy elrekesztett helyiség van; kettő az oltár közelében, a harmadik a főajtóval szemben a templomi edények, szerek és az áldozóasztal helyéül szolgál, a negyedik a sírbolt bejárata. Csaknem a kápolna közepén van az ikonosztáz. A bejárat mellett József főherceg és Alexandra Pavlovna rézmetszetű arcképei függnek, fölöttük az orosz és latin nyelvű feliratos halotti címer. A kápolna bejáratától jobbra egy csigalépcsőn lehet a sírboltba jutni, amely kupolás boltozatú. Tetején akkora nyílás van másodlagosan befalazva, amelyen Alexandra Pavlovna hatalmas rézkoporsóját eresztették le. A koporsó a sírbolt közepén háromlépcsős magaslaton áll piros posztó takaróval letakarva (e helyett valaha karmazsin bársony volt). A fej felőli oldalon, két magas állványon aranyszegélyű piros párnán, aranyozott fából készült orosz és magyar korona fekszik.

A sírboltnak a bejárattal szembeni oldalán a helyiség tengelyében hatalmas fakereszt áll, amelynek hátoldalán ó szláv nyelven következő felirat olvasható: "A Szentséges, Örökkévaló, Oszthatatlan Szentháromság nevében Őfelsége I. Sándor egész Oroszország istenfélő cárjának jószándékából és Őfensége József Magyarország nádorának jóakaratú fogadalmából és forró szeretetéből emeltetett ez a Szent Kereszt örökké szeretett feleségének, Alexandra Pavlovna császári fenség orosz nagyhercegnő emlékére, hogy ebben a Szent József és Alexandra császárnő vértanúk tiszteletére szentelt orosz görögkeleti templomban nyugodjék Őfenségének teste örökké. Ezt a szent szertartást 1801. június 20-án Szamborszkij Andrej esperes végezte Muravjev Iván Matvejevics lovag kamarás őkegyelmessége, az orosz cárnak a bécsi udvarnál akkreditált nagykövetének jelenlétében. Az első alapkövet keresztényi egyetértésben és szeretetben kegyelmes Muravjev nagykövet, valamint gróf Szapáry főudvarmester és Szamborszkij Andrej esperes orosz császári udvari lelkész jelenlétében a főfal alatt elhelyezték. A szent Keresztet és a templomot felújítás és díszítés után 1838. december 6-án I. Miklós cár őfelsége névnapja alkalmából még egyszer felszentelték.

1809-ben, a franciák betörése idején József nádor Alexandra Pavlovna koporsóját, féltve a háborús veszélyektől, újra a budai Várba vitette, ahol a már említett kápolnában őrizték, majd a veszély elmúltával újra visszaszállították Ürömbe. Az ürömi kápolna lelkészét, énekesét, valamint gondnokát még e század elejéig is a cári udvar fizette. 1883. július 28-án (az ónaptár szerint) fejeződött be a II. Sándor cár által elrendelt kápolnafelújítás, Alexandra Pavlovna születésének 100. évfordulója alkalmából. Ekkor állították fel az új és szép ikonosztázt benne, ismeretlen festőművésztől származó ikonokkal.

Az ürömi sírkápolna berendezése már csak részben eredeti, nagyobb része a XIX. század második feléből származik, az orosz cári udvar ajándékaként került a kápolnába. Kegytárgyai közül értékes a két selyemhímzésű - már említett - halotti címer 1801-ből, egy XVIII. századi ezüstkeretes ikon, valamint a Szent Katalint ábrázoló ikon, amely 1783-ból származik és Alexandra nagyanyjától, II. Katalin cárnőtől kapta a keresztelőjén. Tekintettel arra, hogy az ürömi sírkápolnában egyházi szertartásokat csak esetenként végeznek, önálló parókiája ma már nincs; a budapesti Lendvai utcai pravoszláv egyházközség filiája, így kegytárgyainak jelentős részét a Lendvai utcában őrzik.

Az orosz pap rezidenciája a mai római katolikus plébánia épülete volt. Ugyanis Alexandra Pavlovna emlékének őrzése nem szorítkozott a templom és a kripta felépítésére és fenntartására. A Romanovok alapítványt létesítettek, amelynek kamataiból mindenkor egy papnak, egy kántornak, illetve alszerpapnak és néhány egyházi énekesnek Ürömben kell laknia az egyházi szolgálat ellátása végett. A pap olykor préposti rangban olyan magas jövedelmet élvezett, hogy mint A. I. Turgenyev leírja - nagyobb ünnepek alkalmával pénzt szórt a tömeg közé.

Nem messze az énekesek házától a templomtól északkeletre áll a kápolnaőr háza, csendes tisztséget rendesen a főhercegi ház valamely régi, idős szolgájára bízták, fizetését a hercegi pénztárból kapta, amely nemcsak a kápolnán, hanem a lelkészi, az énekesi és az őrháznál előforduló igazításokat, javításokat is fedezte. Az első világháború után, az orosz misszió megszűntével (1919-ben) az egész könyvtárt átszállították a Piliscsabai erdőhivatalba. A felszabadulást megelőző harcok során a nagy értékű könyvtár nem egészen száz ószláv, orosz és szerb nyelvű könyv kivételével elpusztult. A megmaradt könyveket 1951. febr. 22-én találta meg M. D. Tolmacsev; ezek részben a Lendvai utcai pravoszláv lelkészségen, részben a miskolci görögkeleti templomban vannak.