Tisztelt Dámák és Lovagok!
Kedves Lovagtársaim!





Köszöntöm minden lovagtársunkat rendünk hivatalos nemzeti ünnepén!

Június 24-e Szent Iván napja, lovagrendünk névadójának Szent Jánosnak az ünnepnapja és Keresztelő Szent János feltételezett születésnapja. Ez a nap a nyári napforduló, az év leghosszabb nappala a Föld északi féltekén. Ősidők óta megkülönböztetett figyelem kíséri s különböző módon, de mindenütt megünneplik ezt a különleges napot. Nem véletlen, hogy a keresztény egyház ezt a napot azzal is szentesítette, hogy Keresztelő Szent János ünnepévé is nyilvánította.

A Jeruzsálemi, Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségeinek Szövetsége mintegy ezeréves történelme során viszontagságos és dicsőséges időszakok váltogatták egymást. Ezek az események komoly hatást gyakoroltak mind a lovagrendre, mind tagjaira. De ami minden körülmények között fennmaradt az a lovagok erkölcsi tartása, a segítségnyújtás, a humánus magatartás és a lovagrend nevében - minden nyelven - szereplő rend fogalomnak a tisztelete.

A világ azóta nagyon sokat változott, hiszen megváltoztak a körülmények, és az emberek mentalitása is. A "ma lovagjai" nem kisebb feladat előtt állnak, mint elődeik, mindössze csak lovaghoz méltóan kell élni a mai modern világban is. Ez nem bonyolult dolog, a példa mindig előttünk van, példaképeink tökéletes útbaigazítást adnak nekünk, köztük mindenekelőtt Szent János. Nem véletlen, hogy bölcs elődeink annak idején Szent Jánost választották rendünk névadójának, akinek önzetlensége, alázata összeforrott a keresztény vallás alapítójának és családjának életével, és akinek nevét minden korban tisztelet övezte és övezi a mai napig.

Gondolom, mindenki emlékszik még életének arra a rendkívüli pillanatára, amikor avatáskor három finom kard érintéssel lovaggá avattak bennünket, amikor megkaptuk a lovagi jelképeket, s azt megelőzően aláírtuk a lovagi eskü szövegét. Ez azt jelentette, hogy a lovaggá avatott életében elkezdődik egy új szakasz, amikor az eskü tartalmát magára nézve kötelezőnek tartja és a rend dolgai iránt is felelősséggel tartozik.
Kérem, soha ne feledkezzetek meg arról, hogy ehhez a nagyszerű, nemes múltú lovagrendhez tartoztok. A francia nyelv azt mondja: "La noblesse oblige" - "A nemesség kötelez", ami a mi esetünkben parafrázisként úgy hangzik, hogy "A lovagrend kötelez". Nagyon sok tennivalónk van, hiszen a rászorulók, a nélkülözők száma hazánkban is és másutt is nőtt a világméretű gazdasági fejlődés ellenére.

Kívánom, hogy legyen összetartás lovagrendünk tagjai között, a hagyományos lovagrendi erények továbbra is jellemezzék rendünket és tagjait: a tisztelet, a tolerancia, a felelősségtudat, a segítőkészség és a szeretet. Nem nehéz dolog mindezt gyakorolni, hiszen a lovagok mindig is képesek voltak arra, hogy megfeleljenek ezen elvárásoknak, és ez ma sincsen másként!

Kívánok erőt, kitartást nemes céljaink megvalósításához és kívánok mindenkinek sok sikert a magánéletben is! Köszönet minden lovagtársamnak azért a sok segítségért, amit tesznek, és tegyék ezt a jövőben is!


Budapest, 2007. június 19.