Monsignor Ladislaus Joannes, pápai káplán, a Máltai Lovagrend (KMFAP) Magisztrátusi káplánja húsvéti üzenete
 

Kedves Dámák és Lovagok! Kedves Barátaim!

Az idei húsvéti üdvözletem mottójául Túrmezei Erzsébet Húsvét hajnalán c. versének ezt a záró gondolatát vettem: „Húsvétkor, ha nincs még húsvéti szíved, a nagypéntekit vedd, vedd és vigyed! Könnyesen, aggódón búsan, amint van, s keresd a Krisztust, keresd a sírban! Nem, úgysem fogod megtalálni ottan. Eléd fog állni feltámadottan.” Ezekkel a gondolatokkal a költő mindenkit arra invitál, hogy lépjen be Krisztus halálának és feltámadásának a titkába, hogy találkozhasson Krisztussal, aki életet ébreszt benne. Úgy gondolom, hogy egyházi ünnepeink közül a Húsvét a leginkább személyes ünnep, mert amíg a Karácsony a család ünnepe és családjaink szeretetben való gazdagodását szolgálja, ez az ünnep a mi egyéni hitéletünk megújulását segíti.

Amikor Pál a Rómaiakhoz írt levelében leírta, hogy „amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életre keljünk!”, akkor arra hívta fel a figyelmet, hogy Krisztus nemcsak azért halt meg a bűneinkért, hogy az örökkévalóságra mentsen meg és mennyei életre hívjon, hanem azért is, hogy a jelenben is életünk legyen. Napjainkban is megtapasztalhatjuk, hogy a testi meghalás előtt is sokféle halál vesz körül minket és hogy a halott halálnál is tragikusabb a lelki halál vagy a halott élet. Milyen rettenetes egy meghalt házasságnak, egy halott boldogságnak, vagy egy halott szívnek a halála, mert ilyenkor az emberek szívében meghal a bizalom, a remény, az öröm, a mosoly. Hány olyan emberrel találkozunk, aki úgy érzi, hogy a hite halott, hogy ez a mi világunk is halott és nem lehet segíteni rajta. Erőteljesen ki kell mondani, hogy Krisztus húsvéti üzenete nemcsak a temetői halottaknak szól, hiszen János Evangélista szerint, Ő a világban járkáló halott lelkeknek is azt üzeni: „Ha belőlem éltek, ti is élni fogtok”.

Ha igazi Húsvétot akarunk ünnepelni, akkor meg kell engednünk Jézusnak, hogy a halálban meghajtott fejét újra felemelje és rajtunk keresztül mindenféle halottnak ezen a Földön odakiáltsa: „Fel a fejjel! Ma is érdemes teljes életet élni! Fel a fejjel! Aki naponta szeretetéletet él, az örök életet nyer! Fel a fejjel! Mindig van értelme odaadni életünket embertársainkért!”. Adja Isten, hogy az idei ötven napon át tartó húsvéti ünneplésünk is megerősítsen minket reményt adó, életet mentő és élő halottakat feltámasztó szolgálatunkban. Ferenc pápa néhány évvel ezelőtt a húsvéti üzenetében azt a bibliai szöveget idézte, amelyben Jézus üres sírja előtt egy angyal jelent meg az asszonyoknak és rajtuk keresztül üzente az apostoloknak, hogy Jézus feltámadott a halálból és előttük megy Galileába.

A Pápa ebben a húsvéti homíliájában nemcsak azt magyarázta el, hogy a tanítványok Galileában látták meg az Urat, hogy ott hívta meg őket és azok mindenüket elhagyva követték Őt, hanem hozzátette: „Valamennyiünknek vissza kell térnünk a galileai kezdetünkhöz; és elmenni Galileába, azt jelenti: -visszatérni ahhoz az izzó pillanathoz, amikor Isten kegyelme megérintett minket útjaink kezdetén, - visszatérni a szikrához is, amelytől ma is meggyújthatjuk tüzünket és naponta meleget és fényt vihetünk testvéreinknek”.

Az idei húsvéti ünneplésünk alatt mi Dámák és Lovagok is magunkévá tehetjük ezt a bibliai útmutatást, hisz nekünk is fontos, hogy időről időre visszatérjünk a mi lovagi eskütételünk szent pillanatához és a mi fenséges eszméinkhez, hogy azokból újra felszítsuk tüzünket és szeretetet, életet és fényt tudjunk vinni embertestvéreinknek. Áldott Húsvétot kívánva, maradok szeretettel,

Monsignor Ladislaus Joannes, pápai káplán,
Magisztrátusi káplán

2017. április 5. 2017. április 6.