Kedves Dámák és Lovagok!

Az adventi várakozás és a karácsonyi ünnepekre készülés időszakában bizonyára mindannyian intenzívebben meg tudjuk élni, hogy adni sokkal jobb, mint kapni. Nemcsak azért, mert másoknak örömet szerzünk vele, hanem azért is, mert adakozó szeretetünkben szinte jobbnak érezzük magunkat.

Bárcsak az idei adventi elmélkedéseink, programjaink és aktivitásaink újra képessé tennének bennünket arra, hogy a magunk elvárásai helyett rádöbbenjünk, hogy az Isteni szeretet után sóvárgó világ bennünket vár és hogy a körülöttünk és velünk élő emberek tőlünk várják, hogy gyógyító, szolgáló, vigasztaló szeretetünkkel elvigyük nekik Jézus Krisztus jó hírét és szeretetét.

Ha az idei adventben nem tétlenül fogjuk várni sorsunk jobbra fordulását, hanem a másokra való odafigyelésben, akkor mi is ki fogjuk mondani a kiérdemesült Benedek pápával, hogy „a szeretet mindenekelőtt nem parancs, hanem ajándék számunkra, egy olyan valóság, amelyet Isten segítségével megismerhetünk és megtapasztalhatunk, hogy mint egy mag, bennünk is kirügyezhet, a mi életünkben is növekedhet”.

Imádkozzunk egymásért, hogy karácsonyra készülve úgy tudjuk szeretni egymást és azokat, akik ránk vannak bízva, ahogyan azt Isten teszi velünk, hogy a másik embert ne csak a saját szemünkkel nézzük, hanem Isten szemével, Jézus tekintetével.

Adja Isten, hogy karácsonyi szeretet éljen a szíveinkben és hogy Lovagrendünk minden Dámájában és Lovagjában visszatükröződjön a mi emberszerető Istenünk betlehemi Isteni revelációja.

Áldott Adventet és Boldog Karácsonyt kívánva maradok testvéri és baráti szeretettel,

Monsignor Ladislaus Szakál

2018. december 12.