Tegyük fel a kérdést: melyik a legfontosabb ünnep vallásos hitünkben? Természetesen a Húsvét! Ezek a napok képviselik az egyetlen nagy titok dicsőséges emlékét: Jézus halálát és feltámadását. A három húsvéti szent nap a hitünk és küldetésünk alapja a világban.

A húsvét napjai ismételten felidézik a keresztények Krisztus általi megmentésének eseményeit, és állandóan irányt mutatnak a jövendő sors horizontja felé és megerősítik a történelmi hitvallást.

A húsvét vasárnap reggel énekelt Szekvenció, a három szent nap összegzése, amely ünnepélyesen hirdeti az üzenetet: a halottakból való feltámadás hírét: „Feltámadt Krisztus, reményre derül, előttetek megy Galileába”. És ez a legnagyobb bizonyosság: „Krisztus feltámadt a halottak közül”. Ezekkel a megható szavakkal tetőzik a húsvéti három napos ünnep ujjongása.

Sok nemzet és nép szokása, főleg Kelet-Európában, hogy húsvétkor a „Jó napot!”, vagy „Jó estét!” köszönés helyett, „Krisztus feltámadt” szavakkal üdvözlik egymást, hogy minél erősebben hangozzék a húsvéti üdvözlet.

Így felebarátaink, főleg a legkisebbek és a legjobban szenvedők személyében ölt konkrét arcot az, akinek szeretetet ajándékozunk, azt a szeretetet, amelyet Jézus ajándékozott nekünk a húsvéti ünnepi három nap alatt.

És a világ a halottaiból feltámadott új életünk helyévé változik.

Jézussal mi is feltámadtunk halottainkból, kiegyenesedve, tiszta tekintettel, hogy magunkra vállaljuk a szenvedők, a mezítelenek, az elhagyatottak, és az elesettek megalázását, ahogy akkor Jézus tette, hogy Neki köszönhetően és Vele együtt eszközei legyünk a Reménynek, az Élet jelének és a Feltámadásnak.

Ezen gondolatok jegyében küldöm mindenkinek szívélyes jókívánságaimat az örömteli és szent Húsvét alkalmából.

Sir Dr. Martin Klement

magisztrátusi káplán

2019. április 18.