A KMFAP Közép-Magyarországi Perjel üzenete Advent második vasárnapjára
 
Fény csillan a sötétségben, a második gyertya fénye. A remény csillogása. A reményé, hogy jön még ezután két fénycsepp, s a négyek segítik elűzni a mindent elborítani akaró sötétséget.
Bennünket, embereket, a remény éltet. Éljük hétköznapi dolgos életünket, de álmainkban, vágyainkban, mint félhomályos kis barlangban, mindig megbúvik a remény. Nem él olyan ember e planétán, aki kimondva, vagy titokban ne reménykedne az adott időpillanatban elérhetetlennek tűnő cél elérésében.



Aktív életünk során nem az a cselekedeteink mozgatórugója, hogy aktuálisan mit gondolunk éppen a bennünket körülvevő világról, hanem az, hogy milyennek képzeljük el a számunkra ideális jövőt. A remény az, ami a leglehetetlenebb élethelyzeteken is átsegít bennünket, akkumulálja az erőket, s olyan, számunkra is meglepő tartalékokat szabadít fel, melyek létezéséről fogalmunk sincs. Szinte lehetetlen olyan nehéz élethelyzetet elképzelni, amikor ne csillanna fel egy halovány reménysugár, amely megújult erőt ad a folytatáshoz vagy az újrakezdéshez. Hiszen a legnehezebb azt legyőzni, aki soha nem adja fel a harcot. A szebb, boldogabb jövőt előbb magunkban kell felépíteni, hiszen mindannyian tudjuk, érezzük, hogy a gondolatnak milyen hihetetlen teremtő ereje van.



A remény, összefogva egy kedves társával a hittel, legyőzi az emberi lélek legnagyobb ellenségét: a félelmet. Mert furcsa, lélekromboló érzés a félelem. Képes megbénítani, kalodába zárni testünket, lelkünket, ha elural minket, ránk telepszik egy bénult állapot. Beszivárog az életünkbe, átveszi az irányítást, ellopja örömünket, életerőnket, elnyomja a szépséget, jóságot. Csak egy érzelmet nem tud uralni: a reményt! Ha beengedjük lelkünkbe a reményt, a békét, és a hitet, az olyan mértékben megerősíti a világot megváltó szeretetet, hogy nincs az a gonoszság mely legyőzhetné lelkünket. Ezért ünneplőbe öltöztetett lélekkel meggyújtva a második adventi gyertyát, töltekezzünk fel szeretettel, és gondoljunk azokra, akik az ünnepet megelőző napokban is egyedül, magukra hagyva élik az életüket. Jusson eszünkbe: egy jó szó, egy szívből jövő mosoly csodákra képes.

Sir Szöllősi Attila, KCM
a KMFAP Közép-Magyarországi Perjele



Tóth Enikő Enci: Rejtőzködő szeretet

Ott él a kalácsban,
karácsonyi fényben,
gyermekek szavában,
anyának szemében,
Nagy hideg estéken
neked adja lángját,
s az adventi éjben
hirdeti hatalmát!

Mindenütt veled van, nincs felírva ára,
dísznek nem rakhatod
a karácsonyfára,
mégis érzed, hiszen
szívedben az élet,
s felettünk az Isten,
aki emberré lett...!

 
2020. december 6.